Lehet magyarul szkennelni!


A címet pusztán az fogja érteni, aki olvas nyelvtudományi folyóiratokat – régebben, 2003 környékén megjelent az egyikben egy olyan közvetlen hangvételű cikk, aminek valami olyasmi volt a címe, hogy „Lehet –e magyarul szkennelni?”. A szöveg írója kritikusan érvelt az angol eredetű idegen szavak „szkennel” típusú magyarosítása ellen, mondván, hogy ez nem is magyar. Figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy amit magyarul ragozunk, és magyar hangzókkal vissza tudunk adni, és ami beépül a köznyelvbe, és magyar helyesírást kap, az igen is magyar szó, angol eredetű jövevényszó. Egyébként ő a ’fénymásol’ szót javasolta helyette, de ebbe is belekötött, szóval végső soron ne is róla beszéljünk, hanem arról, hogy mennyi előnye van annak, ha vannak otthon ilyenek: nyomtató, szkenner.
Személy szerint úgy emlékszem, hogy mindig előnyben voltam a szkenner programos okostelefon megjelenése előtt, mert nekem volt otthon „fénymásolóm” (ahogy azt nyelvész kollégám mondaná), és többnyire ki is használtam ennek előnyeit, például ha a könyvtárből kivett könyvből csak 1-2 oldal kellett, akkor gyorsan kiszkenneltem (!) és már vittem is vissza a könyvet. Ugyan így voltam a nyomtatással, míg mások nyomdába jártak egy-két beadandó miatt, én addig lazán kinyomtam mindent otthon, és már vittem is be.
Persze volt néha kellemetlenség az ügyből, amikor az évfolyamtársak egész regények beszkennelésére (!) kértek. Bár kellemetlen volt, de mindig volt kárpótlás és jutalom az ilyen áldozatkész tetteimet követően.
A tanulság pedig az, hogy legyen otthon szkennerünk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük