Mi pusztította el a majákat?


Mindig is szerettem a dél-amerikai kultúrákat, mert izgalmasak és olyan keveset tudunk róluk. Régi nagy álmom, hogy eljussak egyszer Peruba, vagy Mexikóba. Meglehetősen szomorú vagyok azért, mert a spanyolok anno olyan eszementen irtották ki ezeket a kulturákat a vallási elfogultságuktól fűtve. Mert bár nyilván kegyetlenek voltak ezek a kulturák is, de rengeteget tudtak például a csillagokról, és ez a nagy mennyiségű tudás mind elveszett a hódítók ostobasága miatt.
Viszont a majákat valami más pusztította ki, nem a spanyolok.
A maják a Yucatán-félszigeten éltek, ami a mai Mexikó területéhez tartozik. Körülbelül 1000 éve indult pusztulásnak a kultúrájuk. Akkoriban nagy aszály sújtotta a vidéket, erről onnan tudnak a kutatók, hogy a helyi Chichancanab -tó menték nagymértékű gipszlerakódás figyelhető meg, a gipsz pedig a vízszint csökkenésekor keletkezik.
Ebből következtetnek arra a kutatók, hogy a maja társadalom bukásának hátterében a csapadékmennyiség csökkenése állhat, ugyanis az elméletek szerint az évi csapadékmennyiség 41-54-al csökkent, sőt, a kritikusabb években akár a 70%-os csapadékcsökkenés is lehetséges.
Bár ezek csak spekulációk a ma látható jelekből, és sokat vitatják is, hogy valóban ez a klímaváltozás lett volna a maja civilizáció bukásának az oka.
A valószerűbb ok az, hogy a civilizáció a Krisztus utáni 9. században hanyatlásnak indult egy társadalmi okból kifolyólag: politikai krízis sújtotta a fővárost, és az uralkodó család elvesztette hatalmát. Felbomlott a fegyelem és a rend. Ennek több oka is lehet, mivel támadások, háborúk, a kereskedelmi útvonalak összeomlása, túlnépesedés – és ebből fakadó környezeti pusztulás, belháborúk.
A legújabb cambridge-i kutatások szerint a Chichancanab-tó vidékét sújtó aszály és a maja civilizáció válsága közötti összefüggés lehet, és ezek együttese okozta a civilizáció eltűnését.
Chichancanab-tóalján egy olyan gipszréteget találtak, mely vizet zárt magába. Ennek a víznek a vizsgálatával próbálták kikövetkeztetni, hogy mennyivel csökkenhetett a csapadék és hogy mennyi lehetett a páratartalom. A számításokat pontosnak tartják, mert összevethetőek a mai napon is mérhető megfigyelésekkel: a víz párolgásakor a könnyebb izotópok tűnnek el, a nehezebbek pedig maradnak. A talált vízben tehát azt kell megnézni, hogy milyen mértékű az izotópok aránya.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.